Forrás: A riport az Elixír magazin 2016. januári, 323. számában jelent meg.
© Elixír Magazin, minden jog fenntartva

Egedi-Kovács Melindát ― aki egy indiai misszióban eltöltött közel tíz év során gyakorolta és tanulmányozta a védikus filozófiát ― arról kérdeztük, hogy a karma törvénye miként befolyásolhatja a jelenünket és a jövőnket? Az általa alapított Life Sutra Védikus Alkimista Iskola és önfejlesztő rendszer vallási színezettől mentesen, a mai kor embere számára is érthetően enged betekintést a Védák titkos tanaiba.

“A karmáról és a karma törvényéről ma már mindenki hallott, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy ezek a szavak is beépültek a mindennapi szóhasználatba, azonban sok félreértés kapcsolódik hozzájuk. A védikus világlátás egyik alapja a karma törvénye, ami a nyugati mágiában sem ismeretlen fogalom, igaz, ott általában egyensúlyi vagy kiegyenlítődési törvénynek nevezik. Maga a karma szó kettős jelentésű, egyrészt tettet és cselekedetet, másrészt ok-okozatot értenek alatta” – tudtuk meg Melindától.

–   A Védák tana szerint is visszatér hozzánk egy napon mindaz, amit másokkal teszünk?

–   A Védák költői nyelvezetét úgy fordíthatjuk le legközérthetőbben a mai emberek számára, hogy az Univerzumunkban minden hatás egy ellenhatást eredményez. Korszerűen fogamazva a védikus gondolkodás arra épül, hogy az anyagi univerzum egy speciális közeggel rendelkező zárt rendszer, amelyben minden teremtés és hatás áramlás-természetű. Maga az anyag univerzuma nem rendelkezik sem önállósággal, sem tudattal, hanem totális passzivitás jellemzi, egészen addig, amíg egy tudattal rendelkező teremtő lény nem kezd hatásokat kelteni benne. Ezt a Védák úgy írják le, hogy az Átmá, azaz a lélek – behatolva az anyag Univerzumába – megbolydítja az addig szunnyadó anyagi természetet és teremteni kezd, másszóval áramlásokat gerjeszt abban. Az archaikus bölcsek azt is megfigyelték, hogy ebben a zárt rendszerben idővel minden áramlásra érkezik válasz, mégpedig visszaáramlás formájában. Egy egyszerű hasonlattal élve könnyen szemléltethető mindez: egy vízzel teli fürdőkádban ülve minden mozdulatunkkal hullámokat indítunk útra, melyek – miután elérték a kád peremét – visszafordulnak és fodrokban visszatérnek hozzánk. Az Átmá az anyag Univerzumában számtalan testetöltésen keresztül, különféle létformában vándorol, kiélve a teremtő-képességét, vagyis létezésének minden pillanatában áramlásokat keltve maga körül. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a karma törvénye tulajdonképpen nem más, mint az áramlások törvényszerűsége: a különböző áramlások, amelyeket az ember maga körül kelt, a jövőben valamikor visszatalálnak hozzá.

–   Ezek szerint a tetteink által keltett áramlások határozzák meg, hogy mit kapunk vissza az élettől?

–   Nem csak a tettek számítanak, mert az ember egy öszetett lény, aki akkor is áramlásokat kelt maga körül, ha éppen nem cselekszik, ugynais az elméjének és a mentális terének is van egy folymamtos kifelé áramlása hasonlóan egy rádióadóhoz. Ezért egy látszólag passzív helyzetben is keletkeznek körülöttünk harmonikus vagy diszharmonikus áramlások attól függően például, hogy milyen gondolatok ébrednek bennünk és milyen az érzelmi rezgésünk. Amit kibocsátunk magunkból ilyen módon, hatással van az univerzum egészére és ránk is visszahat, ezért hasonlítják a tantrikus szemléletben a világot egy gigantikus szövedékhez. Azt azonban, hogy milyen visszahatás érkezik felénk már sokkal nehezebb megállapítani. Ennek oka, hogy nehéz előre eldönteni, hogy egy tettünk, egy gondolatunk vagy egy érzelmünk épp milyen hatást kelt, mert ez mindig az adott körülményektől függ.

–   Miért fordulhat elő, hogy olyannal is történhet sok rossz dolog, aki mindig jó másokhoz?

A fentiek alapján azt gondolhatnánk, hogy ahhoz, hogy egy ideális világban éljünk, elég arra odafigyelnünk, hogy harmonikusak legyenek a tetteink, az érzelmi rezgésünk és a gondolataink, ez azonban mégsem ennyire evidens. Nem ritkán láthatjuk, hogy bűnös emberek boldogan élnek és felvirágzanak, míg azok, akik jót tesznek másokkal, komoly gondokkal küzdenek a mindennapok során – a karma törvénye éppen ezért nehezen érthető és fogadható el. Ahogy az óceán hullámai sem egyformák, úgy az általunk keltett kiáramlások is különbözőek. A szerényebb hullámok csak az öblök fövenyét nyaldossák, a sebesebb tarajos hullámok viszont kilómétereken át is száguldhatnak, és városokat rombolhatnak le, ha partot érnek. Az óceán hullámairól sem tudjuk, hogy pontosan honnan érkeznek, így azt sem tudhatjuk, hogy a mi életünkben jelen lévő visszaáramlások mikor keletkeztek. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az általunk keltett hatásokra csak a sokadik testet öltés után érkezik válasz, ilyenkor pedig rendkívül nehéz beazonosítani, hogy mi miért történik.

–   Ha szenvedésekben van részünk, azzal letörleszthetjük a korábban keletkezett karmikus adósságainkat?

–   A karma törvényével kapcsolatban nagyon sok félreértés terjedt el a köztudatban, melyek közül a leggyakoribb az, hogy ha valakit baj vagy valamilyen szenvedés ér, akkor ez egy korábbi bűnös tettének a következménye és egyúttal ezzel a szenvedéssel le is törleszti azt a bizonyos korábbi hibát. Például ha eltörte a lábát és fájdalmat él át, akkor ezzel most ledolgozza egy korábbi rossz karmáját például azt, hogy ő is eltörte valakinek a lábát. A tévedés abban rejlik, hogy a karmának pusztán egy oktatói aspektust tulajdonítanak, ami azon alapszik, hogy ha valaki kárt okoz, akkor egy hasonló sérelmet kell elszenvedie, így megtanulja belőle, hogy milyen rossz dolgot tett, ezért nem csinál ilyet többé és ezzel meg is van oldva a dolog. A karma törvényének ez az értelmezése főként azért terjedt el, mert a tömegek számára ez egy könnyen érthető nevelési elvet jelentett. A Védák alkimista értelmezése szerint azonban az embernek van egy saját mentális tere, más szóval egy személyes univerzuma is és amikor valami olyat követ el, ami sérti az egyetemes erkölcsi rendet, az a saját univerzumán belül is kelt egy hatást, egy karmikus örvényt. Amíg ez fennmarad, addig az örvényekhez hasonlóan működik és egy nagy eséllyel beszippant, más szóval bevonz az ember életébe hasonló negatív eseményeket. Úgy is mondhatjuk, hogy ezek a karmikus örvények hajlamossá teszik az embert arra, hogy bántsák. Azzal, hogy ő is elszenved dolgokat, talán valóban elgondolkodik azon, hogy mi ennek az oka és ő maga nem fog hasonló szenvedést okozni másoknak, de ettől még a belső terében fennmarad az a bizonyos rossz örvény és a jövőben is vonzani fogja az ilyen jellegű fájdalmas helyzeteket. Így sokan akkor is sorscsapásokat élnek át, ha már régóta senkinek nem okoztak fájdalmat vagy kárt. Ezért ha szeretnénk valóban megszabadulni egy bűnös tettünk visszahatásától, akkor a saját személyes univerzumunkban is kezelnünk kell ezt a problémát. Ahhoz, hogy felismerjük, hogy milyen karmikus örvényekkel van tele a mentális terünk, valóban segít, ha elgondolkodunk azon, hogy a minket ért sorscsapások mire hívják fel a figyelmet. Az alkimista szemlélet abban tér el más utaktól, hogy az okok keresésekor nem csupán visszanyúl a múltba, hanem egyúttal az ember belső világában is keresi azokat és ott is törekszik a megoldásra.

–   Akkor mit kell tennünk azért, hogy helyrehozzuk a múlt hibáit?

–   Ha szenvedést okoztunk másoknak, akkor azt azzal nem tehetjük jóvá, hogy mi is szenvedünk. Ahhoz, hogy megszüntessük a terünkben kialakult karmikus örvényeket, nem vezekelni kell, hanem felismerni és jóvátenni az adott hibát, amivel úgymond kisimítjuk a terünkben ezeket az nem kívánatos gócokat. Lehet életeken át nagyon sokat szenvedni, a helyzet mégsem fog kedvezően változni – pozitív átalakulásra csak akkor számíthatunk, ha tudatosan kezdünk el olyan áramlásokat kelteni, amelyek hatástalanítják a karmikus gócainkat. Tehát azon a területen, ahol hibáztunk, jóvátételeket kell tennünk. Például aki fájdalmat okozott, annak gyógyítania, aki elvett valamit ami nem az övé, annak adnia, aki pedig sérelmet okozott másoknak, annak vigasztalnia kell és így tovább. Ha pontosan be tudjuk azonosítani, hogy kiket bántottunk meg, akkor amennyiben lehetséges, konkrétan számukra kell segítséget nyújtanunk. Ez nem mindig könnyű folyamat, de mindenképpen megéri az erőfeszítést, mert jobb jövőt teremthetünk magunknak.

–   Hogyan “gyógyíthatjuk meg a jövőnket” akkor, ha valami miatt mégsem kerülhetünk közel ahhoz, akit megbántottunk?

–   Bizonyos kapcsolatokat valóban nem szabad megbolygatni. Ilyen esetekben, illetve ha már nincs az élők sorában az, aki felé fennáll a karmikus tartozás, mentális síkon – például imagináció során – is bocsánatot lehet kérni, a jóvátételt pedig valamilyen hasonló szituációban érdemes kivitelezni. Ha valaki például megbántotta az egyik tanárát, akit már nem tud megkeresni, akkor felnőttként tehet jószolgálatot a gyereke tanárai felé. Az alkimista szemlélet abban tér el más utaktól, hogy az okok keresésekor nem csupán visszanyúl a múltba, hanem egyúttal az ember belső világában is keresi azokat és ott is törekszik a megoldásra.