Forrás: A cikk az Elixír magazin 2015. novemberi, 321. számában jelent meg.
© Elixír Magazin, minden jog fenntartva

Azt, hogy az ember egy olyan különös lény, aki képes a tudati teremtésre, ma már nem csak a misztikával foglalkozók, hanem a tudomány számos ága is elismeri. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a jelenséget teljesen megmagyarázni továbbra sem sikerült ― máig titok övezi, hogy mi módon képes az emberi lény a fizika törvényeit meghazudtolóan beavatkozni akár az anyag szerkezetébe is. Annyit azonban tudunk, hogy képes erre…

Ennek legismertebb példája a placebo jelenség, ahol nem létező hatóanyagok bevétele, ha hittel párosul, akkor a gyógyulás felveszi a versenyt a valódi gyógyszeres kezeléssel. A meditációról ma már köztudott, hogy képes újrakonfigurálni az agyat, aktivizálni az immunrendszert így bevonult a klinikai pszichológiába és világszerte számos kórházban sikeresen alkalmazzák függőségek kezelésére, figyelemzavarokra vagy az érzelmi labilitással járó állapotok kezelésére. Arra a kérdésre, hogy a meditáció során felszabaduló erőnek mi lehet a forrása, vagy mi módon vagyunk képesek megteremteni azt, amiben mélyen hiszünk, a tudomány folyamatosan keresi a választ.

Mindenki tapasztalhatta már, hogy ha egy betegséggel felkeres egy orvost, majd egy másik kollégáját is, egymásnak ellentmondó véleményekkel és megoldási javaslattokkal találkozik. Ha felkeres egy természetgyógyászt is, akkor pedig mintha egy másik világba csöppent volna. Nagyon nehéz eldönteni, hogy mit tegyünk ilyenkor: menjünk megoperáltatni magunkat, szedjünk gyógyszert vagy kövessük a természetgyógyász kúráját esetleg forduljunk a lelki okok felé és ott kezdjük az öngyógyítást? A legvalószínűbb, hogy azt az utat fogjuk követni, ami a saját hitrendszerünkkel harmóniában van. Ezt jól is tesszük, mert ha hitünk szerint az orvosoknál vagyunk jó kezekben, akkor az ő beavatkozásaiktól gyógyulunk, ha pedig a természetes gyógymódokban hiszünk, akkor a megoldást is ott fogjuk megtalálni. De mik is azok a hitrendszerek és miért gyakorolnak ilyen nagy hatást ránk?

Mindannyiunk tudatának legmélyén elsődleges késztetés a túlélés és a szenvedés elkerülése. Ehhez azonban kapaszkodók kellenek, hogy segítségükkel elkerüljük a veszélyeket, illetve összegezni tudjuk a tapasztalatainkat és így meg tudjuk határozni azokat az irányokat, amerre biztonságosan továbbhaladhatunk. Ezek a kapaszkodók a hitrendszerek, amelyeket azért hoztunk létre, hogy általuk megteremtsük magunkban a biztonságérzetet és kitérjünk a veszélyek elől. Ám nemcsak biztonságra vágyunk hanem arra is, hogy magyarázatot találjunk mindazokra a kivédhetetlennek tűnő szenvedésekre is, amelyek velünk történnek. Ahhoz ugyanis, hogy kevésbé fenyegetőnek tűnjön a világ, bizonyos jelenségeket meg kell indokolni és amíg ez nem történik meg, nem tudunk megnyugodni.

Az azonos témához kapcsolódó meggyőződéseink összefüggő hálózatokat alkotnak a tudatunkban. Ezeket a meggyőződésekből felépülő gondolati szövevényeket nevezzük hitrendszereknek. A hitrendszerek sok-sok meggyőződésből épülnek fel, mint ahogyan egy fátyol szövete is egymáshoz hurkolt szálak csomóiból áll. A tantrikus szemlélet szerint, amely a világot is egy szövedéknek tekinti ― erre utal a tantra szó eredeti jelentése is, ami szövet ―  minden emberi lény valóságos tárháza a különféle hitrendszerek szövevényeinek, még akkor is, ha azt állítja, hogy nem hisz semmiben. Már ez a kijelentés is arról árulkodik, hogy abban hisz, hogy nem kötelezte el magát semmiféle dogmarendszer felé. Azonban a vallásos hitrendszerek csupán egyik típusát jelentik a hitrendszereknek, míg vannak olyanok is, amelyek a fizikai túlélésünkhöz kellenek. Ezért hát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ember hitrendszer nélkül olyan, mint a tűz forróság nélkül, vagyis nem létezik.

A hitrendszereknek több típusa létezik, mint például a saját tapasztalatainkból születő, a valamilyen vallási dogmát vagy filozófiát tartalmazó és a tudományos tényekhez kapcsolódó meggyőződéseink szövevényei. Az ok-okozat hitrendszerek, amelyek hétköznapi problémákra kínálnak megoldásokat szintén egy önálló kategóriát alkotnak. Az ok-okozaton alapuló meggyőződésinket a józan ész diktálja, ezért nem igényel erőfeszítést, hogy higgyünk bennük, szemben például a dogmákkal, amelyeket erőfeszítés árán tanulunk vagy fogadunk el. Ide tartoznak az előző generációk summái az életről, a közhelyek, a népi vagy családi bölcsességek és minden praktikus tanács, mint például „járt utat járatlanra ne cserélj”, „ne szólj szám, nem fáj fejem” vagy a „veszélyes, mert…” kezdetű axiómák. Ezek a hitrendszerek nyújtanak leginkább komfortot, mert úgy érezzük, hogy törvényszerűségeket fogalmaznak meg az életről. Elfogadottak, elterjedtek, kevesen vitáznak velük, noha a legtöbbször mély pesszimizmus húzódik meg mögöttük. Éppen ezért válnak sokszor korlátozóvá is és akadályává annak, hogy a dolgok jobban alakuljanak. Az ok-okozat hitrendszerek, általában korábbi megfigyeléseken alapulnak. Statikusak, ezáltal beszűkítik a mozgásteret és korlátozzák új dolgok felfedezésének a lehetőségét. Aki például a statisztikák miatt meggyőződésévé tette, hogy a betegség, amiben szenved halálos, az nehezebben ad esélyt magának egy váratlan gyógyulásra, vagy valamilyen kedvező fordulatra.

Az ok-okozat hitrendszerek leginkább a metafizikával vannak disszonanciában. Ugyanis az ok-okozat hit alapja az, hogy ahol szabályszerűséget talál, azt hiszi, hogy ott van a teljes igazság. Ami logikus, az igazságnak tűnik. Ezzel az a gond, hogy az ok-okozat összefüggés csupán az anyag univerzumára igaz, azonban már nem igaz az Átmára. A lélek ugyanis nem a logika törvényei szerint működik és nem része is ennek a dimenziónak, csupán utazó benne. Ha a hitrendszerünk az anyagvilág törvényeinek keretein belül mozog csupán, akkor a teremtésünk is alávetettje lesz azoknak.

Ezzel szemben az alkimista szemlélet lényege, hogy kilép az anyagvilág törvényeinek fogságából és az Átmá anyagfeletti lehetőségeivel él. Az alkimista szándékosan hoz létre és ültet el a tudatalattijában egy olyan hitrendszert, amely támogatja és célzottan elősegíti valamely terve megvalósítását, például a gyógyulását egy betegségből. Ha egy hitrendszer képes figyelmen kívül hagyni az anyag korlátait, akkor a segítségével olyan dolgokat is teremthetünk, amelyekre mások csodaként tekintenek, mivel nem tartják logikusnak, hogy bekövetkezzenek. Így válik lehetségessé, hogy kilátástalannak tűnő helyzetekből az ember győztesként kerüljön ki, végzetes betegségekből felépüljön, megmentsen vagy meggyógyítson valakit, akit nagyon szeret.

Egedi-Kovács Melinda