Forrás: A cikk az Elixír magazin 2012. júniusi, 280. számában jelent meg.
©Elixír Magazin, minden jog fenntartva

A Life Sutra korlátlan képességeink kifejlesztésére, a bőség és az öröm megteremtésére, valamint az emberfelettivé válásra tanító Védák ősi titkait tárja fel és ülteti át a ma embere számára az élet minden területén praktikusan alkalmazható módon. Tanításaiból ezúttal megismerhetjük a lélek természetét, késztetéseit, és ezáltal földi életünk mozgatórugóit.

Az ember nap mint nap sokféle szerepet játszik: egyidejűleg házastárs, szülő, gyerek, barát, munkatárs, főnök vagy beosztott, és ki tudja még, mi minden. E szerepei működtetéséhez más-más eszközökre – szellemi és fizikai javakra, kapcsolatokra, képességekre – van szüksége. A fizikai dimenzióban az ember két nagy késztetése, hogy különböző szerepeket öltsön magára, valamint hogy ezekhez bizonyos dolgokat birtokoljon  Mindez azonban csak a felszín. A Védák szerint szerepvállalásaink valós indítékai abból gyökereznek, hogy minden emberi lénynek lelke van, amely isteni eredetű, és szacs-csid-ánanda természetű.

Az élet mozgatórugói

A szacs-csid-ánanda szóösszetételből  a szat (a szóösszetételben a “t” hasonult és így lett belőle  “cs” betű) a lélek halhatatlanságát jelenti. Egy-egy élet, amely mindig tapasztalásra adatik, a hosszan elnyúló öröklét határait jelöli ki. Csit a lélek tudatosságára utal. Mivel halhatatlan, korlátlan idő áll a rendelkezésére, így a tudatát addig szeretné tágítani, ameddig csak lehet. Ezért az isteni természetéből adódó másodlagos teremtőképessége által a számára kialakított földi „játéktérben” testet ölt, és olyan szerepekbe, élethelyzetekbe bocsátkozik, ahol ki tudja élni késztetéseit, miközben számos információt gyűjt össze.

Ezekből következtetéseket von le, s benyomásai, tapasztalatai által fejlődhet – például empatikusabbá vagy szeretetteljesebbé válhat, de a gonoszság vagy az irigység is kibontakozhat benne. Szabad akarata által mindenki eldöntheti, hogy tapasztalatai alapján merre indul el, vagyis milyen „játékszabályok” szerint játszik, milyen személyiségeket épít magának, és ehhez milyen eszközöket birtokol. Persze a megadatott óriási szabadság mellett létezik egy törvény, a karma, amely mindezt szabályozza. Ánanda azt jelenti, hogy a lélek folyamatos örömkereső. Ha egy embert igazán meg szeretnénk ismerni, érdemes megfigyelni, miben leli az örömét.

Harc a túlélésért

Az emberi lélekre jellemző az élni vágyás, mert csak így tud a tudattágítás érdekében szerepeket ölteni, és azok működtetéséhez javakat birtokolni. Mivel minden lélek ezzel a szándékkal indul földi útjára hatalmas tervekkel, és mindenkire jellemző az isteni határtalanság, itt a Földön „összeakadunk”, ütközünk egymással. Hiszen hiába jöttünk például azzal a szándékkal, hogy egy egész szigetet birtokoljunk, ha ott mások is szeretnének élni. Ezért a földi világban az élni vágyás eltorzul, és átalakul a túlélésért folyó harccá. Mindebből azonban ki lehet emelni a gondolkodást, ám a túlélés szabályait sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Hiba azt hinni, hogy ez a küzdelem emberhez méltatlan, és csak az élet isteni minőségét kell megélni. Ez ugyanis önmagában nem fog működni. Ezért érdemes megtanulnunk a túlélés és a magasabb rendű élet finom arányát, illetve az azokat mozgató erők használatát annak érdekében, hogy életünkben a túlélés is működjön, ugyanakkor az érte folytatott harc fölé is tudjunk emelkedni.

Másodlagos teremtők vagyunk

A földi élet nagy „színpadát”, ahol szerepeinket játsszuk, megteremtették számunkra, azonban ezen belül már isteni természetünknél fogva mi is teremtünk. Ezt a „játékot”, amit másodlagos teremtőként játszunk, nagyon élvezzük, mert közben ki tudjuk élni késztetéseinket. A Védáképpen ezért „kedvtelésnek” nevezik teremtő játékainkat, amelyek között vannak kellemesek és szomorúak is. Amikor belefeledkezünk ebbe a játékba, egyrészt olyan szemmel látható, kézzel fogható dolgokat alkotunk, amelyeket birtokolni tudunk, másrészt finom energiákból, gondolatokból, koncepciókból személyiségeket (Avatárokat), szerepeket építünk, amelyek ugyan a szem számára láthatatlanok, mégis mindenki azonnal érzékeli őket. Például, ha valaki felépítette magának a „sikeres üzletember” szerepet, és megjelenik egy több fős társaságban, akkor anélkül, hogy feltűnést akarna kelteni, vagy csak beszélne magáról, a többiek azonnal megérzik sikeres, hatalmi kisugárzását. Ugyanakkor, ha elmegy az óvodába a gyermekéért, tehát átkerül egy másik szerepkörbe, akkor lehetséges, hogy mivel családi élete problémás, egészen más kisugárzása lesz, mintha nem ugyanaz az ember lenne, hiába viseli üzletember öltözékét.

A túlélésen túl…

Vajon miért elég az állatnak, ha van annyi élelme, hogy ne haljon éhen, és van hol biztonságosan megpihennie, s miért nem éri be ennyivel az ember? A Védák szerint azért, mert egy határtalan isteni lény, aki arra született, hogy korlátlan bőségben és örömben éljen. Akkor mint másodlagos teremtő, mégis miért nem tudja ezt mindenki megvalósítani? Nagyon sokakban sérült a birtoklás képessége, melynek számos oka lehet. Talán egyik előző életében mások megkárosításával jutott javakhoz, és ezért a karma törvénye következő életében „lerontja” ezt a képességét, vagy tudata hordoz olyan benyomásokat, emlékeket, amelyek korlátozzák ebben. Ahhoz, hogy többet tudjunk birtokolni, először belül kell többé válnunk. A kiteljesedésünket akadályozó tévképzeteket, hitrendszereket, sérüléseket nagyon fontos feltárni és feloldani, hogy azzá tudjunk válni, akivé szeretnénk, miközben jólétben élünk.

Egedi-Kovács Melinda