Forrás: A cikk az Elixír magazin 2016. márciusi, 325. számában jelent meg.
© Elixír Magazin, minden jog fenntartva

Napjainkban a legtöbben úgy gondolkodnak a bőségről, mint egyirányú áramlásról, amelynek köszönhetően korlátlan mennyiségben jönnek feléjük az anyagi javak, a jó lehetőségek és a finomfizikai energiák. Éppen ezért terjedt el és lett közkedvelt az a nézet, hogy a mágia vagy más mentális technikák segítségével csupán be kell indítani a bőségzuhatagot, és bárki elérheti az áhított jólétet. Csak tudni kell meg­felelően kérni, és minden megadatik. E közkeletű elképzelés szerint az elmúlt évtizedekben a spirituális beállítottságú emberek többségének látványosan meg kellett volna gazdagodniuk, el kellett volna érniük az anyagi jólétet. De vajon ez történt-e?

Vagy mégsem ennyire egyszerű a meggazdagodás útja? Az Újalkímia szerint éppen fordított a helyzet: a bőség belül van, és nem kívülről érkezik hozzánk. A bőség állapotának eléréséhez nekünk magunknak kell forrássá válnunk és bensőnkből folyamatosan áramlásokat kelteni kifelé…

Az ember örök idők óta áhítja a bőséget, ezért a szakrális mágia éppúgy foglalkozik elérésének mikéntjével, mint ahogyan a modern kori ezotéria is. A védikus filozófiában a bőséget arthának nevezik. Ennek a szanszkrit szónak a jelentése: érték. Természetesen nem csupán a pénz kötődik hozzá, hanem számtalan más aspektusa is van. A bőség olyan állapot, amelyben akadálytalanul képesek vagyunk birtokolni fizikai tárgyakat, szellemi javakat, morális értékeket, információt, erőt, energiát, képességeket, tehetségeket, termékenységet, lehetőségeket, mások figyelmét, szeretetét és nem utolsósorban a saját testünket. Ezeknek az értékeknek csupán egy része kézzelfogható, míg a többsége finomfizikai természetű, és leginkább áramlásként érzékelhető. A védikus kultúrában a bőség Laksmí istennő oltalma alatt áll, aki egyszerre rendelkezik a gazdagság, a jó szerencse és a szellemi képességek felett is. Érdekes azonban, hogy a patriar­chális társadalom kialakulása előtt ugyanezt a pozíciót Sakti istennő töltötte be, aki maga az áramló energia megnyilvánulása. A bőség valóban szorosan kapcsolódik az áramláshoz.

Az energia áramlása

Amikor az emberek hiányt szenvednek, úgy érzékelik, hogy azok a dolgok, amelyekre szükségük lenne, valahol távol, a saját terükön kívül vannak. Érthető tehát, ha úgy gondolják, hogy mindazt, ami hozzátartozik a gazdagsághoz, a jóléthez, amire vágynak, azt kívülről kell bevonni vagy bevonzani az életükbe, és ez a felfogás az áramlásoknak csupán egyetlen irányára koncentrál. Így pedig szinte lehetetlen eredményt elérni, mert a világunkban minden a hatás-ellenhatás elvén működik. Ha azt szeretnénk, hogy folyamatosan befelé áramoljon valami, ahhoz a kifelé áramlást is fenn kell tartani.

A Rig-védában jelentős hangsúlyt kap az a kérdés, hogyan érhetjük el, hogy körfogásban tartsuk a mentális és energetikai áramlásokat. Az archaikus szövegeket lefordítva mai gyakorlatra, azt mondhatjuk, hogy ha anyagi és finomanyagi energiát szeretnénk birtokolni, akkor nekünk is folyamatosan ugyanezeket kell teremtenünk és kibocsátanunk. Ez intenzív teremtőállapotot jelent, amelyben mentális és fizikai síkon is aktívak vagyunk, szemben a passzív befogadóállapottal, amikor azt várjuk, hogy a dolgokat megkapjuk. A bőséghez vezető út tehát a teremtőerő felébresztésén keresztül vezet, mert ha képesek vagyunk teremtés útján áramlásokat beindítani, akkor a visszaáramlások révén valóban megérkezik hozzánk a bőség.

„Az Újalkímia szemszögéből a bőség olyan állapot, amelynek forrása bennünk van: mi vagyunk bővében a mentális teremtőerőnek, amelyet kifelé áramoltatva, korlátlan hozzáféréshez jutunk a mentális és anyagi forrásokhoz.”

Az értékteremtés módja

Amikor a bőségre gondolunk, természetesen nem az a vágyunk, hogy bővében legyünk a rossz, hitvány vagy kellemetlen dolgoknak, hanem értékeket szeretnénk birtokolni. Ha több értékre vágyunk az életünkben, akkor nekünk is több értéket kell teremtenünk. Erre két lehetőségünk van: vagy a cselekedeteinkbe viszünk több értéket, vagy önmagunkat fejlesztjük úgy, hogy több értéket képviseljen.

Bármivel keressen valaki pénzt – legyen alkalmazott, vezető vagy vállalkozó –, végezzen bármilyen egyszerű fizikai vagy szellemi munkát, mindig arra kell törekednie, hogy tegye mindennap – akárcsak egy kicsivel is – hatékonyabbá, minőségibbé, esztétikusabbá azt, amit csinál. Ha megteszi azt a kis pluszt, az ő munkája válik értékesebbé. A legtöbb ember nem figyel a részletekre, hanyag, és alig várja, hogy túl legyen bizonyos feladatokon. Emiatt ami csak kikerül a keze közül, az rossz minőségű, vagy átlagos. Persze sokak kényszerpályán vannak, nem csinálhatják azt, amit szeretnek, ami örömöt szerez nekik, és nem mindenkinek van lehetősége ezen változtatni, hivatást váltani. Spirituális szempon­tok szerint ha nem tudjuk is mindig megváltoztatni a külső körülményeket, a belső hozzáállásunkat viszont igen. A munkát – legyen az bármilyen monoton vagy hétköznapi – játékos teremtőfolyamattá kell átalakítani! Ehhez pedig meg kell tanulnunk újra játszani, játékos szerepeket vállalni, hogy megváltozzon a dolog energetikája! Valamiképpen bele kell szeretnünk abba, amit csinálunk! Ha megvetéssel, közönnyel vagy utálattal dolgozunk, miért gondoljuk, hogy azért mások majd egyáltalán fizetnek nekünk, vagy hozzánk rohannak vásárolni, fogyasztani, tanácsadásra, kezelésre, masszázsra? Csak akkor várhatjuk, hogy stabilan növekedjen a bevételünk, virágozzon a vállalkozásunk, ha a tevékenységünk idővel egyre több értéket teremt és ad másoknak. Akkor haladunk jó úton, ha a hozzáállásunk a pénzkeresethez éppen olyan természetes és erőlködéstől mentes, mint a légzés folyamata. Aki úgy érzi, hogy olyan könnyen keres pénzt, mint ahogyan levegőt vesz, az képes arra is, hogy végtelen mennyiségben birtokolja azt.

„Egy teremtő ember nem a pénzre koncentrál, hanem a mentális erők szabad áramlására, a tevékenység örömére, az alkotás szabadságára és a születő értékekre.”

Az értékteremtés másik módja, – ami szerencsés esetben párhuzamosan történik –, hogy a személyiséget tesszük értékké. Az erőfeszítés, amit szellemi önfejlesztésünkbe, belső világunk harmonizálásába, gondolataink nemesítésébe és érzelmi rezgésünk fi­nomításába fektetünk, a legjobb befektetés. Ugyan­így be kell fektetnünk a testünkbe, a megjelenésünkbe és abba, hogy magasabb érzelmi alaprezgésbe kerüljünk! Akinek viselkedése kellemesen derűs, külseje pedig ápolt, azzal mindenki szívesebben dolgozik, annak jobban megfizetik a munkáját, a szolgáltatását. Valamennyi képesség, mentális erő vagy testi jó tulajdonság energiaként belekerül abba, amit csinálunk, és értékesebbé teszi a kiáramlásunkat. Ha csupán kéregetünk az univerzumtól, és azt hajtogatjuk, hogy ez nekünk jár, nem kerülünk semmilyen áramlásba, és nemigen várhatunk eredményeket.

Egedi-Kovács Melinda