Születésnapomon a születés és a halál különös módón kéz a kézben jár. Tegnap kaptam a hírt, hogy Szabadits Judit október 5-én, váratlanul elhagyta ezt a világot. Az interneten is sok helyen megjelenik a hír: „Elhunyt Szabadits Judit operaénekesnő a Szegedi Nemzeti Színház egykori kiváló magánénekese.”
Ez alapján Juditot, mint egy nagy művészt gyászolják sokan és igazuk van, azonban arra gondoltam, hogy érdemes arról is beszélni, hogy ki volt Judit még mindemellett. Mert ő nem csupán egy operaénekes díva volt, egy született nagyasszony, hanem szellemi tanító és spirituális értelemben sokak gyógyítója, segítője, anyja. Többek közt az enyém is.
1998 nyarán egy véletlen folytán találkoztam vele és ő volt az a személy, aki először felnyitotta a szemem a világ metafizikai vonatkozásaira. Neki köszönhetem azt, hogy elindultam a szellemi utamon és el sem tudom sorolni, mit adott nekem, mit tanultam tőle…
…és nem én vagyok az egyetlen, akiket befogadott a szeretetébe. Felsorolhatatlan hogy hány ember látogatott el hozzá tanácsért, egy jó beszélgetésért, egy kis szeretetért vagy energiáért. Nem volt olyan dolog, amit ne lehetett volna megbeszélni vele.
A szerelem és az emberi kapcsolatok beavatott papnője volt. Minden szavát áthatotta a szeretet és a spirituális életbölcsesség. Sosem volt közhelyes, kiváló volt a humora, közel nyolcvan évesen is olyan hamvas és tiszta volt, mint egy kislány. Amikor megkérdeztem, tőle hogy ezt vagy azt honnét tudja, megvillantotta különleges zöldes szemeit és azt felelte „gyerekkoromban a hársfa tetején ülve, mindent megtanultam”.
Judit egyike volt azoknak a nagy lelkeknek, akikben egyszerre egyesül a föld minden energiája ̶ a fák, a növények és az állatok ősereje ̶, és a művészetekben tobzódó égi szellem ragyogó ereje.
Judit az énekesi pályafutása mellett a nyolcvanas évektől a magyar ezotéria kiemelkedő alakja is volt. Szinte minden spirituális hagyományban otthon volt. A Mazdaznan hagyomány mestereként mindent tudott a spirituális légzéstechnikákról, az ember finomfizikai energiarendszeréről, a természetes gyógymódokról.
Mindezt folyamatosan tanította, dolgozott, írt, másolt, mesterek jegyzeteit rendezte, gyógyított, sütött-főzött, ha kellett. Máig érzem azokat a különleges ízeket, amiket csak ő tudott előállítani misztikus konyha laboratóriumában. Ha hozzá mentem, sosem bírtam megállni, hogy ne egyek valamit, amit ő készített, mert az nem csupán étel volt, hanem tanítás is.
Nagyon hiányzik Judit, nem lehet pótolni. Yeats egy versével búcsúztatom őt ebből a világból, várva a viszont találkozást.
Drága Judit, köszönök mindent!
2017. október 15., Melinda
