Forrás: Az interjú az Elixír magazin 2013. áprilisi, 290. számában jelent meg.
© Elixír Magazin, minden jog fenntartva

Az útkereső ember kiszolgáltatott. Szüksége van mesterekre, az ősi tudást megfelelően értelmező és átadó közvetítőkre, akik segítik abban, hogy tágítsa a nézőpontját és összekapcsolódjon magasabb tudatosságával. Ez ugyanis a szenvedésből kivezető egyetlen út. De vajon honnan tudhatjuk, hogy olyan iskolát vagy gurut választottunk-e, ami vagy aki valódi fejlődésünket és életünk jobbá tételét szolgálja? 

Az ember alapvető igénye, hogy szeretné kiszámíthatóbbá, boldogabbá tenni az életét, és hozzáférni ahhoz a tudáshoz, amely által képességeit kiteljesítheti. Ehhez kapaszkodókat keres, ám sok az olyan szellemi vezető és guru, aki csupán elkápráztat a tisztánlátás hangzatos ígéretével, de nem ad igazán követhető, hiteles útmutatást. Vajon hogyan lehet manapság megtalálni a hiteles forrást, ha valaki komolyan szeretne fejlődni? Erről kérdeztem Egedi-Kovács Melindát, aki felszentelt hindu papként több mint egy évtizeden át tanulmányozta a Védákat, majd az ősi tanokat rendszerbe foglalva Life Sutra néven létrehozott egy korszerű eszköztárat, amelynek segítségével az emberi élet kiteljesíthető.

Miért van szükségünk közvetítőkre ahhoz, hogy az ősi tudás birtokába jussunk?

– Az ősi források, például a négy Véda, közvetítők nélkül is megtaníthatnának minket az élet művészetére, ám ezek az írások egy úgynevezett „alkonyi nyelvezeten” íródtak. Az „alkonyi nyelvezet” alkalmazása a régiek zseniális módszere volt annak érdekében, hogy a tanításukat kódolják, az illetéktelen olvasók számára nehezen érthetővé tegyék. Az elnevezés onnan ered, hogy alkonyatkor a fehér és a fekete egyaránt szürkének látszik, tehát a Védák verseinek egyes szavai éppen olyan sejtelmesen többértelműek, mint ahogyan alkonyatkor sem lehet pontosan megállapítani a színeket. A Védák emiatt értelmezhetők többféleképpen, attól függően, hogy aki értelmezi, milyen tudatszinten és érzelmi állapotban van, s ennek következtében milyen nézőpontból tekint az egyes szavakra. Tehát attól függően, hogy ki az olvasó, sokféle értelmezés és a gyakorlati megvalósítás számos módja lehetséges. Mivel a források ennyire nehezen értelmezhetők, az emberek ősidőktől kezdve megszokták, hogy csak közvetítőkön keresztül juthatnak az ősi tudás birtokába. Ez azonban kiszolgáltatottá teszi őket, hiszen nehéz eldönteni, hogy a közvetítő a megvalósítás milyen szintjén áll.

A különféle vallási irányzatok mind a saját igazságuk „szemüvegén” keresztül magyarázzák az eredeti szövegeket, emiatt ha valaki kíváncsi a jelentésükre, kénytelen egyúttal elfogadni egy vallási irányzat hitrendszerét is. A Védák mítoszoktól és szimbólumoktól mentes közvetlen értelmezését csupán nagyon szűk körben, többnyire a társadalom perifériájára szorult titkos iskolákban tanították. Napjainkban ismét komoly érdeklődés van a gyakorlatban alkalmazható metafizikai tudás iránt, a tradicionális keleti iskolákban azonban csak vallásos hitrendszereket adnak át, az új keletű ezoterikus irányzatok pedig felszínesek, és legtöbbször szemfényvesztők áldozatává válnak a tanulók.

A napjainkban születő szövegek többet elárulnak a titkos tudásról?

– Megfigyelésem szerint a New Age korszakában divattá vált a korábban alkalmazott „alkonyi nyelvezet”. Számos könyv és médiumi közlés születik ilyen módon. Ez az újkori „alkonyi nyelvezet” azonban alaposan félrevezeti az embereket, mivel azt a hatást kelti, mintha értékes titkokat közvetítene ─ ahogyan például a Védák tették ─, holott a valóságban nem hordoz magában semmiféle magasrendű igazságot, egyszerűen csak homályos és zavaros. Az ember általában lenyűgözve érzi magát, ha olyan szöveggel találkozik, amely tele van logikusan nem megmagyarázható, érthetetlen fogalmakkal. Ez azért van így, mert az emberi elme az érthetetlen kifejezésektől kizökken a hétköznapi állapotából, és egyfajta bódultság vagy tompultság uralkodik el rajta, hasonlóan az alkohol vagy a drogok hatásához. A „csatornázott” irodalom és a médiumi közlések vonzereje egyrészt annak köszönhető, hogy az ilyen szövegekről gyakran mondják, azért nem érthető, mert „fentről jött”, másrészt az értetlenség által keltett zavar állapota hasonlít a bódulatéhoz. Ezért csodálja az ember az érthetetlen szellemi tanításokat, és bár nem jut általuk előrébb, mégis abban reménykedik, hogy majd megszabadul a szenvedéstől, és sikeresebb lesz az élete.

Mi a helyzet a mai mesterekkel, tanítókkal?

– Napjainkban nemcsak az „alkonyi nyelvezet”, hanem – én így nevezem – egyfajta „alkonyi viselkedés” is divattá vált. Nagyon népszerűek azok a modern guruk, akik zavarosan, ellentmondásosan viselkednek vagy tanítanak, mert a maguk körül teremtett káosz elbódít, és ezért sokan csodálatot éreznek a jelenlétükben. Persze ha megkérdezik a tanítványokat, hogy mit hallottak az előadásukon, nem tudják megmondani, mégis úgy érzik, hogy valami fantasztikus dolgot kaptak. Valójában azonban semmit sem tudnak alkalmazni belőle életük rendbe tételéhez. A mai kor nagy fordulata az is, hogy sok modern guru már nem „bort iszik, és vizet prédikál”, mint az önmegtartóztató életet hirdető, de titokban dőzsölő régi papok, tanítók. A XX. század közepétől ugyanis általános igénnyé vált, hogy a vallás és a szellemiség kényelmet, jólétet biztosítson számunkra. Tehát már nem akarjuk aszketikusnak elfogadni az önmegvalósítási utakat, hanem azt várjuk tőlük, hogy támogassanak sikeressé, gazdaggá válásunkban. Mivel a vallások nagy része ebben nem segíti az embert, ezért sokan a kiteljesedést ígérő ezoterikus módszerek felé fordultak. A sikerről és boldogságról tanító ezoterikus guruktól azt várjuk, vagy azt kellene várnunk, hogy ők maguk is sikeresek és boldogok legyenek, sokan mégsem valósítják meg azt, amiről tanítanak − ideális párkapcsolatról beszélnek, miközben romokban hever a magánéletük, vagy a bőségről beszélnek, pedig valójában semmijük sincs igazán. Hangoskodnak arról, hogy a titkos tudással milyen remekül megoldható az élet, miközben nélkülözik a sikereket, tehát „bort prédikálnak”, és csupán „vizet isznak”.

Hogyan találhatjuk meg azokat az iskolákat és mestereket, akik valóban a fejlődésünket szolgálják?

– Aki Keleten mestertől akart tanulni, beköltözött egy-két évre egy ásramba, ahol megfigyelte, hogyan éli a guru az életét, és milyen jelei vannak annak, hogy megvalósította-e azt, amiről tanít. Indiában különbséget tesznek mesterek között: akik nagy tudásuk mellett a viselkedésükkel is képesek az embereket vezetni, ácsárjának nevezik. Ennek a szellemi rangot jelölő névnek az eredete a szanszkrit ácsára, azaz viselkedés szó és csupán azon kevesek viselhetik a nevük előtt, akik az élet minden pillanatában meg is valósítják, amit képviselnek. Aguru elnevezés mestert jelent, és alacsonyabb pozíciót, mint az ácsárja. Egy gurutól nem elvárás ugyanis, sem az hogy tárgyi tudása legyen sem az, hogy tetteiben képviselje a tanítást. Tehát lehet guru akár egy analfabéta is, ha képes a viselkedésében vagy egyéb karizmákban megnyilvánítani a transzcendenst. Indiában és a Himalájában számos olyan guru él a követőivel, aki soha semmilyen szentiratot nem vett a kezébe, és nem is tart beszédeket vagy leckéket. Ugyanakkor a guruk egy másik csoportja éppen ennek az ellenkezője, vagyis ismereteket ad át, tanít, azonban szerényebb képességű és nem feltétlenül tudja meg is valósítani mindazt, amiről beszél. Aki tanítvánnyá szeretne válni, annak tudnia kell, hogy milyen típusú mestertől képes tanulni és azt is, hogy beavatásokat nem minden guru képes adni csupán azok, akiknek szanszkrit kifejezéssel élve saktjávésa, magyarul „energiával felhatalmazott” szinten állnak. Természetesen a nehézség abból fakad, hogy a kezdő tanítvány nem tudja jól felmérni a mestert, hiszen ehhez egy szinten kellene állniuk, azonban keleten sok támpontot kapnak a keresők, hogy milyen jeleket figyeljenek ezzel kapcsolatban. Ehhez türelem és szerénység kell, ami nyugaton kevéssé jellemző a tanítvány jelöltekre. A nyugati emberek hajlamosak a legkisebb idő és energia befektetést igénylő megoldások után nyúlni, ezért könnyen a marketing áldozatává válhatnak. Oda mennek, ahol nagyobb az ígéret és a „hangoskodás” arról, hogy a titkokhoz hozzáférhetnek. Ezért nagyon fontos, hogy amikor felmértük, egyedül nem tudunk továbbfejlődni és életünkön javítani, keressünk olyan iskolát, amely kidolgozott gyakorlattal rendelkező fejlődési utat kínál, és ahol nem „alkonyi nyelvezeten” tanítanak, hanem érthető és világos az átadott információ. Tanácsos minél többet megtudni arról, hogy a személy, akitől tanulunk, hiteles-e abban a témában, amit tanít, azaz megvalósította-e az életében azokat a dolgokat, amelyekről beszél. Érdemes élni a jelenkor adományával is, miszerint bárkinek lehetősége van szabadon tájékozódni a modern tudományok területén is. Amit a tudomány feltárt anyagról, energiáról, információról, választ ad számos olyan kérdésre, amelyekre régen csupán a miszticizmus próbált magyarázatokat találni. Ezzel sok „fentről jövő” zavaros tanítás értelmét veszítheti, azaz megalapozatlan dolgokat nem kell már igazságként elfogadnunk.

Egedi-Kovács Melinda