Az alkimisták olyan tudás birtokában voltak, ami által a világ jelenségei úgyszólván áttetszővé váltak a számukra, így egészen más mélységében értették meg az életet és az emberi lényben szunnyadó határtalan lehetőségeket.
Lehet, hogy te is úgy tudtad eddig, hogy az alkimisták olyan megmosolyogtató fura alakok, akik egész életüket hasztalanul arra pazarolták el, hogy az értéktelen fémeket arannyá változtassák, de ez sosem sikerült nekik.
Az alkímia egyik ága valóban a mai kémia előfutára. Ám a szellemi alkímiában a kémiai folyamatok szimbólumként szolgáltak az emberi psziché átalakulásának, fejlődésének leírására.
A szellemi alkímia célja az emberi lény tudatának megnemesítése, egy „nem fizikai arany” előállítása. Ebben a többezer éves, titokzatos tradícióban az aranycsinálás egy kódolt megfogalmazás volt, ami mögött valójában olyan titkos tudás és technikák álltak, melyek segítségével az ember csodálatos átalakulásokon mehet keresztül testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt.
Tudtad, hogy ennek a rövid mondatnak, köszönhetjük többek közt az egyetemes tömegvonzás törvényét és a heliocentrikus világkép elterjedését, ezáltal a modern gondolkodás alapjait?
Ezeknek az elméleteknek a szülőatyjáról, Sir Isaac Newtonról azt olvashatod, hogy „angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista” volt. A felsorolás végén az „és alkimista” úgy hangzik, mintha a számos értékelhető szakterület mellett megemlítenénk, hogy a hobbija pedig az alkímia volt, mert istenem, hobbija még neki is lehetett.
A dolog azonban azért érdekes, mert a sorrend éppen fordítva felel meg a valóságnak. Ahogy azt Neil Degrasse Tyson, korunk egyik legelismertebb asztrofizikusa megfogalmazta: „Meglepően hangzik, de Newton legtöbb idejét az alkímiának szentelte, míg mindaz, ami miatt ma híres, az alkímiai kutatásainak egyfajta melléktermékeként keletkezett.” És tudtad, hogy Newton volt az első, aki angol nyelvre lefordította a Tabula Smaragdinát, ezt a többezer éves hermetikus alkímiai szöveget, melyből a fenti idézet is a származik?
És a hozzá tartozó szellemi gyakorlatok alkalmazásával nemcsak kiemelkedő alkotóerőhöz jutottak, hanem betekinthettek a nem látható világ működésébe is. A civilizációnk legkiválóbb művészei – Leonardo da Vinci, Raffaello, Shakespeare, Dante, Goethe, Mozart, Beethoven, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Saint Exupery – mind azt vallották, hogy a tudatnak hatalma van az anyag felett, kommunikálni tudtak egy szellemi dimenzióval, és az így megélt misztikus tudatállapotokban látottakat, hallottakat építették bele a munkáikba.