A tudat foglyul ejtése

Az emberi elmét érő hatások az elmúlt 30 évben eddig sosem látott változáson estek át. Míg az évezredek során a túléléshez és a sikerességhez az kellett, hogy intenzíven figyeljünk kifelé, a minket körül vevő világra és abban legyünk aktívak, mára mindez megfordult és a legtöbb időnket egy elektronikus felület nézésével töltjük.

Ez teljesen új helyzetet teremtett, amiben az ember észre sem veszi, hogyan válik rabjává a mások által keltett virtuális ingereknek. A digitális eszközök beszippantják az elmét, azokon keresztül leszakad a jelenről, az itt és most valóságáról és teljesen máshol, távoli földrészeken, mások életében, mesterséges világokban, virtuális valóságokban jár. Így, noha látszólag szabadok vagyunk, az elménk által mégis pórázra köthetnek minket.

A mai kor jelensége, hogy mesterségesen egyfajta „ingeréhségre” szoktatják rá az emberi elmét, amit aztán szüntelenül ki akar elégíteni. Egy 400 évvel ezelőtti, vagy akár csak egy 30 évvel ezelőtti állapothoz képest is sok ezerszeresére nőtt a befogadott ingermennyiség. Ez tudásban, élményben és a választás lehetőségében hihetetlen nagy fejlődést hozott.

Azonban az emberi test és az emberi elme az evolúció során arra fejlődött ki, hogy a túlélésért a fizikai világban kell erőfeszítéseket tennie és kifelé kell figyelnie. Ha az emberek leszoknak arról, hogy erőfeszítéseket tegyenek mind a test, mind az elme szintjén, akkor eltunyul az elme és ingerfüggővé válik. Ennek következménye, hogy ennek a jelenségnek az áldozatai egyre betegebbé, egyre passzívabbá, szellemileg érzéketlenné válnak, ezáltal pedig könnyen befolyásolhatóak lesznek.

A szabadság az elme kiszabadításával kezdődik. Sokan vágyunk a misztikus tapasztalásokra, de a mai technikai környezetben az képernyők bámulásával beástuk magunkat egy verembe és onnan – a mélyből – indulunk. Azonban a szellemi vagy misztikus tapasztalás offline műfaj…

Egedi-Kovács Melinda és Nagy Norbert alapítók