Az asztrológiát sokan ismerik, de kevesen tudják, hogy eredetileg a hermetikus filozófia egyik tudományágaként született meg.
A hermetika az úgynevezett Tradíció egyik alapforrása: az európai ezoterikus tanítások archetípusa.
Nem egyszerű tanrendszer, hanem egy átfogó létszemlélet, amely a vallást, a tudományt, a filozófiát és a művészetet egyetlen egységben szemléli.
A hermetikus hagyomány központi alakja Hermész Triszmegisztosz, akit gyakran az egyiptomi Thot és a görög Hermész alakjával azonosítottak. A hozzá kötött tanítások egyik legismertebb gondolata az „ahogy fent, úgy lent” elve: a kozmosz és az ember világa egymást tükrözi.
Az ókorban ebből, a ma hermetikának nevezett szemléletből három nagy gyakorlati tudományág bontakozott ki:
asztrológia, mágia és alkímia.
Az asztrológia az égi rendet vizsgálta, az alkímia a természet és az ember átalakulását kutatta, a hermetikus mágia pedig a tudat és a kozmikus erők kapcsolatát.
A hermetikus hagyomány egyik kulcsszövege a Tabula Smaragdina, amely a kozmikus megfelelések törvényét fogalmazza meg. Eszerint a világegyetem különböző szintjei – az égi, a természeti és az emberi világ – analógiában állnak egymással.
Ebben a keretben az asztrológia nem pusztán jóslás volt. Inkább egy szimbolikus térkép, amely segített megérteni a kozmosz ciklusait és az emberi élet minőségeit. A bolygók a hermetikus gondolkodásban nemcsak égitestek, hanem archetípusok: a lélek erőinek jelképei.
A szellemi alkímia ezért az asztrológiát nem a jövő kifürkészésére, hanem a belső átalakulás térképeként használta. A csillagok mozgása így egy ősi felismerésre emlékeztet: az ember nem idegen a világegyetemben, hanem annak élő tükre – mikrokozmosz a makrokozmoszban.
Ezt a bevezető képzést ajándékba adjuk! 
