Nőklapja Ezotéria interjú Melindával 2020. 07.
Egedi-Kovács Melinda Cél a megvilágosodás elérése
Egedi-Kovács Melinda fiatal kora ellenére fontos szerepet játszik a hazai ezoterikus élet felvirágoztatásában. Iskolájában világviszonylatban is egyedülállónak számító oktatás folyik, ahol olyan ősi tanokat ismerhetnek meg a hallgatók, amelyeknek nagy hasznát vehetik a jelenben, és amely befolyással lehet a következő életükre is.
-Hogyan léptél az ezotéria útjára?
Az ezotéria útjára egy véletlen találkozás terelt. Budakeszire költöztem, és autóval jártam be a városba. Felvettem egy stoppost, akiről kiderült, hogy az akkori természetgyógyászok szövetségének az elnöke. Vele és az élettársával összebarátkoztunk, ők kezdtek el ezoterikus dolgokról érthetően beszélni. A nagy változást az hozta el, amikor elmentem velük egy nyilvános rendezvényre.
-Mi történt?
-Elkísértem a hölgyet – aki aztán a barátnőm lett – az Óbudai Társas Körbe egy előadásra, ahol egyik pillanatról a másikra transzba estem. Nyilvános előadáson, mindenféle felkészültség nélkül elkezdtem olyan dolgokat megtapasztalni, amiről azelőtt nem tudtam semmit sem. Író és halló médiummá váltam, és az előadás után különböző problémákkal kerestek fel az emberek. Olyan korszakba léptem, hogy szinte magam sem tudtam követni, kézben tartani az eseményeket.
-Ezért hagytad abba a médiumi tevékenységet?
-Csak azt a részét fejeztem be, amikor médiumként közvetítettem az emberek felé, így segítettem az egyéni problémájuk megoldásában. Ez borzasztóan megviselt, mert óriási energiákat követelt. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy amikor egyedül vagyok, akkor teljesen más információk érkeznek a mentális hallás útján. Ezek nagyon különleges szövegek voltak, amelyekből az elmúlt húsz évben sokat be tudtam azonosítani. Volt közöttük olyan, amely a nyugati gnosztikus, hermetikus hagyományokról, a Védákról és a buddhizmusról szóltak. Ennek hatására át kellett gondolnom, hogyan is fogom ezeknek az információknak a birtokában élni az életemet.
-Milyen következtésre jutottál?
-Abbahagytam Magyarországon az egyetemet, és Görögországban megpályáztam, majd kikerültem az athéni képzőművészeti egyetemre. Bejártam a szigeteket, és fantasztikus élményekben volt részem. Ezután elmentem Indiába, ahol tíz évet tanultam. Egy barátom révén jutottam el a kalkuttai misszióba, és találkoztam a mesteremmel. Olyan találkozás volt ez, amikor hirtelen rádöbbentem arra, én már egy korábbi életben itt élhettem. Ismerős volt a város, a mester, aki elfogadott tanítványának, és azt mondta, úgy érzi, egy korábbi létben talán rokonok voltunk.
-Más élmény is volt, amely arra utal, hogy éltél már itt?
-A szanszkrit szövegeket is említhetném, amelyet nem tanultam, mégis ismertem. Amikor meghallottam vagy olvastam, akkor vissza tudtam emlékezni rá, hiszen egy korábbi életben ezt használtam és ez a régi tudás talán nem csiszolódott le teljesen rólam. A szanszkrithoz való jó érzékemnek a szent szövegek és a filozófiai alapfogalmak értelmezésében nagy hasznát vettem.
-Mit tanultál Indiában?
-A misszió keretein belül meditációs és egyéb szellemi gyakorlatokat végeztem, gyakoroltam és éltem a jóga, a bhakti, a tantra útját. De említhetném a saját mantra feldolgozásaimat is, amiket Londonban kiadtak lemezen. Nagyon sok látomásban volt részem, amit a Bengáliban lévő ashramban éltem át. Meghatározó élmény volt, amikor a templomban megszólított egy kőszobor. Úgy láttam, a szobor megmozdul, és szól hozzám, amiket akkor mondott, az a későbbiekben bekövetkezett. Említhetném a papi felszentelés előtti éjszakai álmomat: az egyik szobor lelépett az emelvényről, odajött hozzám, és azt mondta, menyegzői ruhát szeretne adni, majd megfogta a kezemet.
-Ez jós álom volt?
-Igen, amelyet a következő napon történt események alapján tudtam megfejteni. Reggel a mesterem a szobájába hívott, és megkérdezte, ettem-e már. Mondtam, hogy nem, erre helyeselt, majd arra kért, hogy délig maradjak éhen, és 12 órakor legyek a szobájában, mert szeretné a papi felszentelést megadni. Az első mondatom az volt, de guru, én nő vagyok, nőket nem szoktak pappá szentelni. Erre azt válaszolta, hogy a nyugati nők néha férfiak.
-Hogy történt a felszentelés?
-A szertartás kilenc mantra szövegébe való beavatást jelentette. Mindegyiket részletesen elmagyarázta, mit jelentenek, illetve új szabályokhoz kellett ezután alkalmazkodnom. Ezeket a szent szövegeket nem lehetett sem leírni, sem lefényképezni. Ott és akkor meg kellett jegyezni őket.
-Papként változott a tevékenységed?
Igen, mert megtanulhattam szertartásokat, és titkos rituális gyakorlatokat végezni. Illetve az első perctől tanítottam, és miután felszenteltek, még tudatosabbá váltam.
-Miért jöttél el ebből az Indiai misszióból?
-A mesterem halála után úgy érezem, hogy a védikus tanok eltávolítottak az élettől, hiszen tíz éven át elzárt világban éltem. Közben az élet engem sem kímélt és a pénzügyi válság sem került el. Azzal szembesültem, hogy az életben elbuktam, és egyedül, mint pap funkcionálok eredményesen. Nem tudtam, hogyan fogom majd folytatni, hiszen minden megszűnt, ami az életemnek keretet adott. Új hitet kellett felépítenem, újjá kellett születnem.
-Ezután hoztad létre az Újalkímia iskolát?
-Még a médiumi tevékenységem elején egy hang közölte velem, hogy alkimista iskolát kell majd létrehoznom. Ez az információ akkor nyomasztó volt, mert fogalmam sem volt róla, hogyan kezdjek ehhez hozzá 24 évesen. Aztán a védikus tanulmányok után 34 évesen, visszatértem a nyugati misztika, az alkímia és hermetika tanulmányozásához, melyet ismét egy látomásnak köszönhettem, aminek során megjelent előttem egy híres alkimista és segített megérteni, hogy a krízis, amiben vagyok, az alkímiai átalakulás első fázisa. Főnix állapotba kerültem, porig égtem, de képes voltam feltámadni. Ezt követően egy portugáliai alkimista beavatásom után döntöttem úgy, hogy mindazt a sok tudást, amelyet megszereztem, továbbadom, és 2012-ben a férjemmel megalapítottuk Újalkímia nevű iskolánkat.
-Mit tanítotok?
-A cél a misztikus képességek és a megvilágosodás elérése. Ahhoz, hogy ezt elérjük, először az életünket kell rendbe tennünk, mégpedig három fő területen. Az első az anyagiakkal kapcsolatos, amikor a diákok elsajátítják az anyagi teremtés technikáját, majd az emberi viszonyok rendezése a következő állomás. A szeretet adása, és a konfliktusok rendezése. A harmadik a hivatással kapcsolatos, milyen szerepet töltünk be a társadalomban, hogyan válhatunk a munkánkban sikeressé. Akinek ez a három terület jól működik, azok nem a valóság elől menekülnek a spiritualitásba, hanem ők valóban alkimisták, akik győzedelmeskedhetnek az anyag fölött. Nekik nyílik meg a szellemi felszabadulás birodalma.
-Az iskolai oktatás két részre oszlik?
-Igen. Nyilvánosak azok a workshopok, amelyekben a fent említett három életterülettel kapcsolatos oktatás történik, és ezek segítségével teheti mindenki rendbe az életét. Aki ezt a tudást elsajátította, olyan második szakaszba léphet, ami az ezotéria titkos ösvénye, ahova nem engedünk be akárkit, és ennek a tanait nem tesszük közzé. Ide felvételezni kell.
– Milyen alkimista gyakorlatokat végeznek a tanulók?
-Az alkimista laborgyakorlaton a mentális technikát összekötjük olyan fizikai és érzelmi gyakorlatokkal, amelyek során az emberek a katarzis állapotába kerülnek. Amikor elérték az ezt, akkor kezdünk misztikus gyakorlatokat végeztetni velük. Olyan energiát tudunk fellobbantani a lélekben, amely előidézi az öngyógyítást, a misztikus tapasztalásokat, a tudat olyan teremtő állapotba kerül, hogy amit akkor gondol valaki, az valóban megvalósul. Az iskolánk több ezer embernek tudott eddig segíteni, akiknek az élete sikeressé vált.
–Mit üzensz az olvasóknak?
-Aki hisz a reinkarnációban, az ne felejtse el, hogy lesz következő élete is. Ezért fontos a mostani létben, hogy sikeresek legyünk, és olyan tudatállapotban hagyjuk majd el a testünket, hogy később, amikor újraszületünk, ne legyen az életünk tele nehézségekkel. Aki most magasabb energiaszintre jut, az a következő életben jobb pozícióban lehet, mint most vagy akár „haza” is térhet.
Szöveg: Izing Klára